A nagy csapat…

 

Sokat járjuk a menhelyeket, mindig szétnézünk, dicsérjük a fejlesztést, mert tudjuk mekkora idő-energia-pénz kell minden apró lépéshez. Együtt örülünk, ha sok a jó helyre gazdásítás és összeszorult szívvel hallgatjuk a legfrissebbek történetét. Őt tegnap találtuk… NEM!

Nem, most nem írunk a riadt kutyák tekintetéről, mert ez egy vidám poszt lesz olyan kutyákról, akik átélték a poklot, akik ezer évesek és nagyon rég a menhely lakói. Akik megbékéltek sorsukkal és örülnek minden meleg reggeli napfénynek, a gondozók megjelenésének, a társaik és a napi rutin biztonságot ad. Nem tudják mi a kanapés élet és azt sem milyen, ha órákig simogatják őket. Mivel nem ismerik, nem siránkoznak utána naphosszat. Ők csak azt tudják, hogy ez sokkal jobb, mint ahonnan jöttek, mikor még bántották őket, éheztek.

Kérlek, engedd meg, hogy elvigyünk egy virtuális sétára egy világvégi, leszakadó régióban található menhelyre. Lehetne ez bármelyik menhely Magyarországon, fővárosban vagy mordorföldjén, támogatott vagy támogatás nélküli, látható jó marketinggel, vagy marketing nélküli: mindenhol ugyanaz a helyzet, az öreg kutyák senkinek sem kellenek. Amikor öreg kutya kerül mentésre, már úgy számolnak, úgy keresik neki a kennelt, úgy osszák be társ mellé, hogy tudják, „örök darab” érkezik.

Ez a menhely legyen most az Ugat-lak Alapítvány állatotthona Kisvárdám. Mert pont 10 éves, mert tényleg a világ végén van. Mert amiből sok van, rengeteg, az a mentendő kutya, amiből meg nagyon kevés az a felelős állattartás és a támogatás. Mert 350 kutya várja minden reggel, hogy takarítsák, megetessék, megitassák és kapjon egy-két jó szót.

Tudjuk, hogy ők nem fognak gazdisodni, hogy itt élik le az életüket. Azért szeretnénk bemutatni őket, hogy lássátok milyen szemekbe néztünk bele, amikor megfogalmazódott bennünk az öregek kuckójának álma.

Tudjuk, hogy senki… de ha mégis… a kutyákról érdekl ődni Dér Enikőnál a kisvárdai Ugat-lak Alapítvány  menhelyének vezetőjénél lehet : 06-70-397-1795

Bébi

Nehéz vidám bemutatást írni olyan kutyáról, aki „edzőkutya” volt. Őket ezen a vidéken harcoltatott kutyák kiképzésére használják. Velük gyakoroltatnak.  Ha már nem kell, akkor kidobják. Őt egy árokban találták. Bébi olyan állapotban került be, hogy pátyolgatni kellett. Ezért a neve. Pedig Bébi kan is, öreg is. De olyan öreg, mint az országút. Senki nem fogadta örökbe. Az esélye meg egyre csökkent. Most már kb.13 éves, vak is és mogorva is az ismeretlenekkel. Mindenkinek újra kell építenie vele a bizalmat. De ismerősökkel jó fej, mint egy morgós nagypapa.

Bundi

Az egyik legrövidebb, legvékonyabb szőrű kutyának jutott ez az átlag név. Nem a menhelyen kapta. Bundi igazi híresség a szegregátumban (cigánysoron). Mindenki ismeri. Nem volt mindig így, ő is „edzőkutya” volt. Aztán egyszer megunta és leharapta egyik „munkáltatója” ujját. De nem csak úgy picit, nem csak beleharapott. Hanem teljesen. Benne volt abban a harapásban minden addigi sérelme. Innen mennie kellett. A menhelyen kötött ki. Pedig kedves. A fiatalkori évek emlékeit, ha lelkében nem is, de testén viseli. Tacskósága is adja a sparhelt lábat, de sajnos a sok harcoltatás is meglátszik rajta, nincs egy épp görbülete sem. 10 éves múlt, de meg nem mondanád! Igazi ritkaság. Nem csak a legendája miatt, hanem mert fehér tacskó elvileg nincs is.

Zacsitacsi

Bundi mellett lakik Zacsitacsi. Első ránézésre ugyanolyan, csak más színben. Igazi vidéki „sárgatacskó”, Pesten alig látni ilyen. Bezzeg arra, minden bokorban ül kettő. A nevét nem firtattuk. Ő is sparheltlábú, ő is a deformált fajtából. Edzőkutya lehetett, de neki nem tudjuk a történetét. Mert nem olyan híres, mint Bundi. De van, amit tudunk: a deformált lábából, a kezdeti igen erős bizalmatlanságából. Igen, ezekből tudjuk, hogy valószínűleg pontosan olyan élete volt, mint Bundinak. Ha Bundinak nem lesz sosem gazdája, akkor neki még úgy se. Marad olyan, „mint Bundi”.

Atosz

Azt mondják, husky keverék volt fiatal korában. Ki tudja. Most már csak keverék, már csak nagyon idős, már a hamut is mamunak mondja. Nem is Atosznak, hívják, nem is hasonlít már az egykori testőrre. Inkébb csak Papóka. Száz év feletti, fogatlan, csak pépes dolgokat eszik.  Még ugatós kutya, még csóvál, ha embert lát, még mondja-mondja amit még el kell mondania. Még.

Szeni

A kisvárdai egyik vasúti telephelyen szedték össze. Nem volt egyedül, nagyon sok koromfekete kölykökkel. Amikor ilyen csapat érkezik, lehet sejteni, mind „örök darabok” maradnak. Aztán mégis máshogy lett. Ha előre lehetne tudni…. de nem lehet. Jobb lett, sokkal jobb. A babák kirepültek. Csak Szeni maradt itt. Ha meg kellene nevezni egy igazán jó kutyát, akkor őt mondanánk. Az a tipikusan hűséges társ, akikről a mesekönyvekben lehet olvasni. Egy végtelenül kedves kutya.

AKIK KIKERÜLTEK A MENHELYRŐL:

Dorka – gazdisodott

Dorka volt az első, akit meghirdettünk, mint beköltöző-jelölt. Ő már nem fog beköltözni, ez tuti!
Mert gazdis lett! Benti tartással, udvarral, kutyabarátokkal.

Kikötve találtak rá, egy helyi cigánysoron. (szegregációs telepen). Akkor csontsovány volt, alatta 8 soványka kölyök várta, hogy gondoskodjon róluk anyjuk. A menhelyen szépen beilleszkedett. A kölykei szépen kirepültek egy jobb élet felé. Most 10 év körül lehet. Végtelenül kedves, nyugodt, jó idegrendszerű kutya. De az a típus, akit senki se vesz észre. Hiába üdvözöl lelkesen minden érkezőt. Közben ő felette is eljárt az idő, vékony szőrével, bőrével nagyon fázik télen, ízületei sem a régiek.
Nagyon jó lenne egy melegedő számára.

Unicornis – gazdisodott

Pincsikeverék kedves kan kutya. Az ő képét fogják legtöbben like-olni, mert kicsi, mert cuki, mert még egy reklámban is jól mutatna a kanapén. Akár egy táskába is belefér, mert nincs több 4-5 kg-nál. Hát, eláruljuk a titkot, hogy miért nem rohan érte senki. Mert megöregedett. Mert alig van szőre. Már a 25 fok alatti hőmérséklet is megviseli, ilyenkor ki sem jön egész nap a kutyaházból. Nem azért Unicornis, mert egyedi. Hanem mert egy van neki. Nem egy szarva, hanem egy foga…

Tánci – gazdisodott

Pici, maximum 8-10 kg-os uracska nem véletlenül kapta ezt a nevet a menhelyen. Előtte nem nagyon volt neki még neve sem. Sokkal idősebbnek néz ki a koránál, még csak kb. 9 éves. A kistestű kutyák köztudott akár 14-16 évig is elélnek. Nagyon szereti az embereket, barátságos, nem ebbe a régióba kellett volna születnie.

Foximaxi – gazdisodott

Ez a kép is már a múlté, soha többet nem fog a kapunál lévő kennelben szomorkodni. Már igazi családi kutya és a melegben él. Tőle már bármilyen kemény lehet a tél.

Vidéken még mindig él a szokás, hogy öreg egy kutya, akkor már semmi haszna. Ilyenkor telefonálgatnak, hogy bevinnék a menhelyre, hoznának helyette fiatalt… Vagy elteszik láb alól. De még mindig a leggyakoribb, hogy kiviszik határba, szőlősbe, szeméttelepre. És otthagyják. Magukban pedig úgy nyugtázzák „elment meghalni”. Ezt válaszolják gyerekeknek is, akik meg nekünk, ha megkérdezzük, hova lett a kutyájuk. Ezzel ringatja mindenki a lelkiismeretét. Évszázadok óta öröklődő hagyomány, sosem fogjuk megtörni, ha beleszakadunk se.
De kanyarodjunk vissza. Foximaxi gazdis kutya volt. A gazdi szerint 5 éve elment meghalni. Csak Foximaxinak nem lett szólva…

Vitéz – 2020. Szilveszterkor elment

Naponta érkeznek a telefonok, hogy „idős kutyánkat adnánk le”… Tartsa a menhely. Önmagában már ez is felháborító. De van ez még lentebb.
Vitéz gazdis volt. Tavaly télen a menhely előtt dobták ki. Egy nagyon forgalmas úton. Télen a hóban, fagyban. A menhely elé, ami így is teltházas és sokszor élelemre is nehezen futja. A forgalmas útra…
Mondjuk úgy, hogy nem sok esélyt adtak neki. Persze, azóta jól alszanak. Hát, Vitéz nem. Vitéz fázik, Vitéz megtört, Vitéz nem akarja új gazdit, mert ő szerette azokat a lelketleneket.

Buksi – 2020. karácsonykor elment 

Kb. 2010. táján kezdtek érkezni a kutyák a menhelyre. Akkor még teljesen friss volt minden, a lelkesedés, az álomszerű utópia, hogy mindenkinek gazdit találnak. Így vittek épp egy kutyát gazdihoz, mikor visszafelé ott ült Buksi az árokparton, a legforgalmasabb út mellett. Az orvos akkor elmondta, Buksi nagyon öreg, 10 év fölötti, nincs túl jó állapotban, már az egyik szeme is megöregedett. Ez 2010-ben volt. Ugye számoltok? Hogy hány éves most Buksi, mi a storyja, hogy került az árokpartra: senki sem tudja. Nem is emlékszik már rá talán Buksi sem. 100 ilyen nevű kutya érkezett utána, de ő maradt A Buksi. Szinte semmit se lát, nehezen battyog be a házba, amit képtelenség befűtenie. Azt hiszem ilyen egy igazi Matuzsálem. Buksi nagyon-nagyon szeretne egy melegedő kuckót. Tudjuk. Mondta.

Gyakran halljuk, inkább lenne szabad boldog kóbor kutya, mint egy menhely fogja. Nézőpont kérdése. Bevallom mi még sosem láttunk boldog kóbor kutyát. Ezekben a régiókban biztosan nem, de Budapesten sem. Csak bántalmazott, rettegő, sérült vagy csonttá fogyott kutyát.
Ezeknek a kutyáknak a sorsukat visszacsinálni nem tudjuk, ezért szeretnénk valami kézzelfogható boldogságot adni számukra. Egy meleg kuckót.

Ha nem tudod őket örökbefogadni, de szívesen segítenél nekik, támogasd kezdeményezésünket:

Ahogy beköszönt a hideg, az öreg csontjaik, az egészségük, a mozgásuk „szétesik”. Sokan a kinti kennelekben nem vagy nagyon nehezen élik meg a téli legnagyobb fagyokat.

Szeretnénk, hogy egy melegedő kuckót, egy öregek házikóját. Egy igazi, szerethető ÖRÖK OTTHON-t. Igen, öregeknek!

A teljes programról itt olvashatsz:
https://www.hangyakozosseg.hu/hirek/egy-melegedo-kuckorol-almodunk/

Az álmaink valóra váltak, sikerült megvalósítani a melegedőt:
https://www.hangyakozosseg.hu/hirek/melegedo-kucko-beszamlolo/

Aki később talál közösségi megmozdulásunkra, keresse meg aktuális gyűjtésünket:
www.facebook.com/HangyaKozosseg

vagy támogassa a kisvárdai Ugatlak Alapítványt:

Hálásan köszönjük:
Hangya Közösség csapata