Hitetlenkedőknek

A kóbor kutya és kóbor macska a felelőtlen állattartó felelőssége. Ha nem jól tartja állatait, a jegyzőt kell keresni, ő a helyi állatvédelmi hatóság. Az önkormányzat érdeke, hogy minden településen az állattartási kultúra fejlődjön. De sok helyen nem fejlődik. Sőt.
Ha a lakosság nem látja át az okozott probléma súlyát, az önkormányzatoknak kell a közbelépni és megelőzni a bajt, vagy ha már későn reagáltak, az “eredményt” megoldani.

Választhat olyan utat, melyben meg fog fulladni anyagilag és választhatja a kialakult baj teljes megszüntetését.

https://www.hangyakozosseg.hu/megelozes/onkormanyzatok-felelossege/

Írásunkban azon önkormányzatok felelősségét firtatjuk, ahol (akik) nem tesznek semmit, vagy épp olyan utat választottak, mely nem fog eredményt hozni, csak a költségeket termeli havonta (gyepmesteri telep).
Aki elolvasta, értheti, hogy azokkal a területekkel foglalkozik, ahol kiemelten probléma a kóbor állat. Nem, nem azokkal az önkormányzatokkal, ahol egyébként is fut bármilyen állatvédelmi program, vagy ivartalanítási akció. Nem azokkal, ahol a lakosság összetételéből adódóan negyed annyi kutya található, mint lakos. És nem azokkal, akik tenni is szeretnének az ügyben, mert azok tesznek.
Az állatvédelmi szervezetek hálával rebegik azok nevét, akik igenis látják a problémát és már akkor elébe mennek, amikor kezd kialakulni vagy épp tűzoltásként belemennek egy TNR programba. Vannak ilyenek, ahol nagy volt a baj, de megoldódott és nem, nem gyilkolással.

Ne feledkezzünk meg, akik terepen dolgoznak, kiemelten hátrányos terepen mást látnak, mint akik Budapesti, vagy épp kevés kóbor problémával küzdő településen. Olyan szervezetek napi munkájában látunk bele, ahol a helyi állatorvos vesztegetéssel kereste meg az önkormányzatokat az ivartalanítási program pályázható keretének zsebre tételével és ez senkinek sem volt furcsa. Vagy ahol a válogatottabbnál válogatottabb módszerrel tüntetik el a kóbor kutyákat. (Igen, létező probléma, aki nem hiszi, hívja végig a települések vezetőit, el is mesélik büszkén, sok ilyenben volt részünk)

Igen, más a dolga egy élelmiszerbolt biztonsági őrének a feladata egy fiatal lakosokból álló kertvárosi kerületben és más egy borsodi kistelepülésen. Csak el kell kezdeni. Mi a megelőzésben hiszünk és ha már a tüneti problémát kell kezelni, egyet jelent: korábban kellett volna lépni. Hogy hogyan siklik ki? Sok településen a lakosság már jelzi, hogy egyre nagyobb gond várható. És igen, lakossági nyomásra is el lehet indítani folyamatokat. Mert szerencsés az az önkormányzat, ahol a lakosokat érdekli a probléma és időben jelzik!

De ne menjünk messzire: sok településen van mentálisan beteg hölgy/úr, aki gyűjti a kóbor macskákat. Kezelésükre, ivartalanításukra nincs pénzük, sokszor élelmezésükre sem. Jellemzően lakossági probléma lesz belőle. Nem csak azért, mert félelmetesen gyorsan képesek szaporodni, egy évben többször és azok kölykei is fél éves korukban már újra.
Hanem valljuk be büdös, kijárnak, gondot okoznak a normál életet élőknek. Egyetértünk. Az önkormányzatok vagy nem foglalkoznak vele, vagy elvitetik (amit meg sem tehetnek). De leginkább úgy tesznek, mintha nem létező probléma lenne. Naponta tapasztaljuk, még a leggazdagabb kerületekben is.

Igen, nagyon sok településen egyszerűen nem lehet másként a változás mint az állatok felé érzékeny lakosság nyomására. Mert bárhogy szól is a jogszabály, van lehetőség, hogy változzon a helyzet.

Több ivartalanítási programba látunk bele, ahol tényleg a legrosszabb körülményekből indultak és vannak eredmények. 1-2 év alatt megszűnik a legmélyebb probléma.

Jól összefoglalva az ivartalanításról: https://www.kutyakajas.hu/kutya-ivartalanitas

További összefoglaló a témában:
http://allatvedelemert.hu/2021/05/08/ajanlas-ivartalanitashoz-onkormanyzatoknak/

Az állatvédő szervezeteknek ugyanaz a célja: kevesebb kutya és macska szülessen utcára. Csak az állatvédők az állatokat figyelik, az önkormányzatok pedig az embereket. A megoldás ugyanaz: Kóbor állat megelőzés.