Van más megoldás!

Ma Magyarországon a felelős hatóságok által is elismert adatok alapján kb. 100 000 kutya kóborol. Az állatvédők nem ritkán 500 000 fölé becsülik ezt a mennyiséget. Ők tudják, naponta találkoznak velük. Befogadni nem tudják, telt házzal működnek. Jelenleg az állatvédőknél nincs hely. Várólista van, mert így is 20 000 kutyát gondoznak.

Az ország tele van kóbor kutyákkal. Az állam egyetlen egy utat támogat, a gyepmesteri (ún. sintér) telepek működését.
“Ha valahol csőtörés van, nem kanál kezdjük el merni a vizet, hanem elzárjuk a főcsapot.” – szoktuk mondani.
Megkeressük, hol a probléma forrása és megoldjuk. Mert van más megoldás, mint amivel a magyar lakosság nagy része él.

Sajnos hihetetlen sokan nem értik, hogy mennyivel több kutya van így is, mint amennyi gazdijelölt.

• A kiskutyákat felelőtlenül ajándékozzák. Hol kötnek ki? Az utcán, ha szerencséjük van, egy menhelyen, állatvédőknél.
• A szaporítók (sokszor tenyésztőnek nevezik őket) két fajtatiszta kutya párosításából azt gondolják, hogy egészséges kiskutyák születnek. Akik megveszik, szintén. A hibás génállományt örökítik tovább. Egy-két év múlva jelentkezik a fajtára jellemző betegség – persze akkor a gazdinak már nem kell.
• Sokan úgy tüntetik el a nem kívánt almot, ahogy a család idősebb tagjaitól tanulták. Öröklött magatartás forma ez a tavaszi és az őszi időszakban.
• Az ország legtöbb menhelyén évente ugyanannyi kóborkutya bejelentés érkezik, mint ahány gazda önszántából szeretné a kutyáit leadni: ” mert gyerekünk születik”, “mert elköltözünk”, “mert külföldre megyünk”, “mert ugat”, “mert nem ugat”, “mert meghalt a nagyi és az övé volt”… naponta halljuk ezeket a mondatokat és már nem tudunk együtt érezni.
• Nem beszélünk a gondatlanul tartott kutyákról, akik állatkínzás áldozatai lesznek.

Mi a megoldás? Mi tudjuk, egyszerű: Ne tartson kutyát, aki nem képes felelősen, hosszútávon gondolkodni.
De amíg ennyi kutya van az országban, amíg többszöröse a gazdikereső a gazdinak valónak, amíg nem ismerjük fel, hogy el kell zárni a főcsapot: addig naponta hallnak meg szenvedés közepette a kutyák. Kicsik, nagyok, idősek, fiatalok, újszülöttek. Naponta.

FOGJUNK ÖSSZE, HOGY MEGMUTASSUK, VAN MÁS MEGOLDÁS!

Ma ott jártunk, ahol a madár se jár. Borsodban, több településen, amerre nincs állatvédő. Kevés olyan hely van az országban ahol a kóbor kutya kérdés ÁLLATBARÁT humánus megoldására nyitott az önkormányzat, nyitott egy profi környékbeli állatorvos és nyitott a lakosság is. Még sincs pénz. Egyik oldalról sem. Olyan messze élnek a valóságtól, annyi minden hiányzik arra a felelős állattartáshoz. Igyekszünk felvilágosítani, ha lassú is a folyamat.

Szeretnénk SEGÍTENI az ott élő állatoknak.
Mindjárt tavasz és jön a “párzási” időszak. Megint egy halom kiskutya születik majd, akikről senki sem tud majd gondoskodni. Lehet ez másként. Lehet, hogy csak annyi kutya legyen mindenhol, amennyit felelősen tudnak tartani. Elhozni nem tudjuk őket, tele az összes menhely. De meg tudjuk akadályozni, hogy több ezer kutya szülessen nyomorúságba, utcára, szenvedésbe.
Mutassuk meg, hogy igen, lehetséges egy másik megoldás is. Akkor olyan önkormányzatok is csatlakozhatnak, ahol van pénz fenntartani egy gyepmesteri telepet, ahol a gyilkolás költségének töredékéből örökre meg lehetne oldani a problémát: ivartalanítással. Ha csőtörés van, ne a vizet merjük, zárjuk el a főcsapot.

KÉRJÜK, első körben segítsetek abban, hogy több ezer kutya NE születhessen meg a reménytelenségbe.
A képen két olyan vemhes kutya látszik, akik még nem voltak a kép készültekor 1 évesek. A saját játékos kölyökkoruk közepén hatalmas pocakot cipeltek. Ők nem így szerettek volna élni.